3. rész
Damien megvárta míg ismét elérkezik az este óvatosan kilopózott a kastélyból és átmászva a kerítésen egy hatalmas ugrással a túl oldalon termett. Még utoljára vissza nézett nem e követi valaki de mivel senkit nem látott így nyugodtan távozott csak hogy a számításba nem kalkulálta bele hogy az őrjáraton a párja Ivo a soros . Az utuk azon az éjjelen valóban keresztezték egymást. Körültekintően haladt előre az ösvényen útban az ellenséges terülte felé . Ivo is éppen arra járt és gondolataiba elmerülve neki ment az előtte éppen elhaladó Daminek.
- Damie te mit keresel erre ?
- Ivo? kérdeztt vissza meglepetten
Nehéz volt megfelelő hazugságot találnia erre.
Zavartan körbe nézett majd felsóhajtott
- Gondoltam jót tesz egy kis levegő . mosolyodott el . - Mondd te vagy most beosztva járörözésre ?
Társa bolintott.
Egylépést közelebb lépett egyik kezét a fának támasztotta a mássikkal felemelte Ivo állát és megcsokolta.
- Hiányoztál egész este kerestelek . Súgta a fülébe a csók után.
- Damie nekem mennem kell , velem tartasz vissza ?
- oh Én még sétálok egy kicsit .
- Rendben mosolyodott el Ivo mikorzben azt gonodolta eza vislekedés túl gyanús és követni fogja egész végig a fák mögül. Érezte társa kutató tekintetet magán hirtelen
megtorpant majd lassan megfordult szét tárva a kezét sóhajtott egy nagyot.
- Tudom túl léptem a birtok határát , tedd meg amit ilyenkor tenned kell.
Ivo arcán folyni kezdtek a könnyek miközben felemelte a fegyvert.
Lőtt de a töltény nem sebezte meg Damient. Kerek szemekkel meredt rá .
- Fuss , menj el innen nem tudom megtenni . és térdre esett. Damien oda rohant hozzá
átkarolta .
- Köszönöm Ivo. Homlokon csokolta de mielött felkelhetett volna éles szúrást érzett a hasánál. Amikor elemelte a kezét róla vér folyt le a tenyeréről.
-Ivo te ..... hátra esett a földön .
Társa egy darabig nézte őt majd felállt és ott hagyta.
- Hééé ne hagy itt kérlek. könyörgött Damien
Lépéseket hallott maga mögött .
- Veled meg mi történt ? kérdezte egy ismerős hang
- Zero ? kérdezett vissza halkan Damien
- Igen Én vagyok Na gyere haza viszünk ! nyujtotta a kezét felé
- Damie te mit keresel erre ?
- Ivo? kérdeztt vissza meglepetten
Nehéz volt megfelelő hazugságot találnia erre.
Zavartan körbe nézett majd felsóhajtott
- Gondoltam jót tesz egy kis levegő . mosolyodott el . - Mondd te vagy most beosztva járörözésre ?
Társa bolintott.
Egylépést közelebb lépett egyik kezét a fának támasztotta a mássikkal felemelte Ivo állát és megcsokolta.
- Hiányoztál egész este kerestelek . Súgta a fülébe a csók után.
- Damie nekem mennem kell , velem tartasz vissza ?
- oh Én még sétálok egy kicsit .
- Rendben mosolyodott el Ivo mikorzben azt gonodolta eza vislekedés túl gyanús és követni fogja egész végig a fák mögül. Érezte társa kutató tekintetet magán hirtelen
megtorpant majd lassan megfordult szét tárva a kezét sóhajtott egy nagyot.
- Tudom túl léptem a birtok határát , tedd meg amit ilyenkor tenned kell.
Ivo arcán folyni kezdtek a könnyek miközben felemelte a fegyvert.
Lőtt de a töltény nem sebezte meg Damient. Kerek szemekkel meredt rá .
- Fuss , menj el innen nem tudom megtenni . és térdre esett. Damien oda rohant hozzá
átkarolta .
- Köszönöm Ivo. Homlokon csokolta de mielött felkelhetett volna éles szúrást érzett a hasánál. Amikor elemelte a kezét róla vér folyt le a tenyeréről.
-Ivo te ..... hátra esett a földön .
Társa egy darabig nézte őt majd felállt és ott hagyta.
- Hééé ne hagy itt kérlek. könyörgött Damien
Lépéseket hallott maga mögött .
- Veled meg mi történt ? kérdezte egy ismerős hang
- Zero ? kérdezett vissza halkan Damien
- Igen Én vagyok Na gyere haza viszünk ! nyujtotta a kezét felé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése