Fényből a sötétségbe3. Maradj vagy meghalsz

3. rész 

Maradj   vagy meghalsz

Damien megvárta  míg  ismét elérkezik  az  este  óvatosan kilopózott  a kastélyból  és  átmászva  a  kerítésen   egy  hatalmas  ugrással  a  túl oldalon termett.  Még utoljára  vissza  nézett  nem  e  követi  valaki de mivel  senkit nem látott így  nyugodtan  távozott csak hogy a  számításba nem kalkulálta  bele hogy  az őrjáraton a párja  Ivo  a  soros .  Az utuk  azon  az  éjjelen  valóban keresztezték  egymást.   Körültekintően haladt előre  az ösvényen  útban  az ellenséges  terülte  felé . Ivo is  éppen arra  járt és  gondolataiba  elmerülve  neki ment az előtte éppen elhaladó Daminek. 

- Damie te mit keresel erre ?
- Ivo? kérdeztt vissza  meglepetten
Nehéz  volt megfelelő  hazugságot  találnia  erre. 
Zavartan körbe nézett  majd  felsóhajtott 
-  Gondoltam  jót  tesz  egy kis  levegő . mosolyodott el . - Mondd  te  vagy most  beosztva járörözésre ?
Társa  bolintott.
Egylépést  közelebb lépett  egyik kezét a   fának  támasztotta  a mássikkal felemelte Ivo állát és megcsokolta. 
- Hiányoztál  egész este kerestelek .  Súgta  a  fülébe  a  csók után.
-  Damie  nekem  mennem  kell , velem tartasz  vissza ?
-  oh Én még sétálok egy kicsit . 
- Rendben mosolyodott el Ivo  mikorzben azt gonodolta eza  vislekedés  túl gyanús  és követni  fogja egész  végig  a  fák mögül.  Érezte  társa  kutató  tekintetet magán hirtelen 
megtorpant majd lassan  megfordult szét tárva  a kezét  sóhajtott  egy nagyot.
- Tudom  túl  léptem   a birtok határát , tedd meg  amit ilyenkor  tenned kell.
Ivo arcán folyni  kezdtek  a könnyek miközben  felemelte a  fegyvert. 
Lőtt de a töltény nem sebezte  meg  Damient. Kerek szemekkel  meredt  rá .
- Fuss , menj  el innen  nem tudom megtenni . és térdre esett.  Damien  oda rohant hozzá 
átkarolta . 
- Köszönöm  Ivo.  Homlokon  csokolta  de mielött felkelhetett  volna  éles szúrást érzett a hasánál. Amikor elemelte a kezét róla vér folyt  le  a tenyeréről.

-Ivo te .....   hátra esett  a  földön .

Társa egy  darabig  nézte  őt majd felállt és  ott hagyta. 

- Hééé  ne hagy itt kérlek. könyörgött Damien

Lépéseket  hallott  maga  mögött . 
-  Veled meg  mi  történt ?  kérdezte  egy ismerős  hang
-  Zero ? kérdezett  vissza  halkan Damien
- Igen Én vagyok  Na  gyere haza  viszünk ! nyujtotta   a  kezét felé



  

Fényből a sötétségbe 1. rész A kezdetek

A kezdetek  

Takeshi  Hyuga  barna szemében fájdalom  tükröződött ahogy látta  eltemetni azt akit mindennél jobban szeretett . Egy fehér  rózsát szorított  a markában .  Felsóhajtott és  amint a  gyászoló  család is elhagyta   a sírt kilépett a  fa mögül  és megállt a lány képével szemben. 

- Tina . Annyira  fáj  hogy nem lehetsz  itt.  

Pár percig tiszteletet megadva némán állt  a friss  virágok között majd ő is  elhelyezte a  rózsát. 

Megtörölte a  könnyeit egy lány állt meg mellette fekete  hosszú haja meg -meg lebbent  a langyos szellőben de hirtelen eső felhőket látott és  beborult az égbolt 

Az ismeretlen lány Egy szempillantás alatt a fiú előtt  termett és  halkan a  fülébe súgta. 

- Te  vagy  Takeshi  Hyuga igaz ? 

 Megdermedt a  hang amit hallott a suttogás és a  túlvilági hang keveréke volt . 

A fiú  bólintott volna de mielőtt ezt  megtehette volna éles   fájdalmat érzett  a nyakán és a lába feladta a  szolgálatot térdre esett  miközben a  kezét a nyakához  szorította . Riadtan körbe tekintett  de  teljesen egyedül  volt a temetőbe. Össze szedve minden erejét  Elindult ahhoz  a  faházhoz  amit Tina és ő béreltek volna ki . 

3 hétig az adott helyen tartózkodott, osztálytársa aki egyben a   gyerekkori  barátja is  már képtelen volt falazni neki és  aggódott  a  barátjáért óra után azonnal Hyuga tartózkodási helyére sietett .  Az ajtó  zárva volt  

-  Takeshi ,  Takeshi  nyisd ki Kai  vagyok .   . 

Kai legnagyobb   döbbenetére   az erdőből kifele jövet vette  észre  barátját. Oda  sietett  hogy  támogathassa mert alig állt már  a  lábán. Besegítette az ágyba 

- Nézd  Takeshi-chan nagyon sajnálom  ami  történt  de Te is  tudod nem hagyhatod  abba  a  sulit . Mellesleg már az  összes  lehetséges hazudozást  végig vettem  . 

Hyuga mintha teljesen megfeledkezett  volna barátjáról halkan suttogni  kezdte szerelme nevét. 

-  Ne  ne ! ragadta  meg  a vállát és így  folytatta- Ezt  most hagyd  abba  ne kezd  újra !  Nem  bírom  látni már ! mondta keserves hangon Kai .

DE  a  lány  valóban a  kis  faházban  tartózkodott és  lépésről lépésre közeledett Takeshi felé .

A  fiú   arcán  a   döbbenet és  a  félelem érzései rajzolódtak ki.

- MI van  veled pajti ? kérdezte Kai aggódva . Amikor ránézett  barátja tekintetétől hátra  esett

-  Mi  az ördög  folyik itt ?nyelt egyet