5.rész Ismerkedés

Angel hirtelen meg ragadta  a lány kezét
-  Van kedved  sétálni  a kertben ?
A lány  mosolyogva bólintott.  Már vágyott erre  hogy kimehessen innen .
- Úgy éreztem mintha   rab lennék. Mondta miközben lehorgasztott fejjel a  takarót nézte
 Gyengéden  végig  simított a  lány kezét
- Dehogy  is .mondta szelíden
A lány  döbbenten  nézte őt.
Az újaik össze fonódtak
-  Induljunk ! A másik szabadom lévő keze  végig  simította  a  lány arcát .
A  sok  séta  jót tett mind kettőjüknek .  A fény lágyan érintette  az  arcukat
Megérkeztek egy  gyönyörű  rózsakethez .. a  bejárat  boltíves kék  fel futtatott  rózsákkal volt  bevonva
- Gyönyörű !
Angel a lány  vállára  rakta a  bal kezét . A jobb kezével rámutatott   a  virágokra és elmondta  a neveiket.
A lánynak még a lélegzete is  elakadt ekkora tudástól .  Egy  idős  ember nézett fel a beljebb ültetett  virágok felől . Ezüst hajú és  hosszú  szakálla megcsillant a nap fényében.
Intett feléjük.
- Gyere köszönjünk neki .
Az idős úr  arca  ragyogott a  boldogságtól ,
Angel egy kicsit előrébb lökte Tinát.
- Nagy apó ő itt  Tina  a  családunk  új tagja .  Tina ő pedig a  nagy apám
Kezet fogtak  az idős úr gyengéden  szorította  meg  az új családtag kezét.
- Üdvözöllek  ifjú hölgy . Mondta  halkan

4.rész Ébredés

4.rész   
Ébredés


Angel  érdekes  álomból  ébredt  fel.  Tekintete   a  mellette lévő ágyra  szegezödött 
ahol  Tina   feküdt. Mióta  betették ide  hogy  vigyázzon rá  
különös  vonzalmat érzett  a lány iránt .  Oda sétált az ágyhoz  letérdelt megsimitotta  a 
lány  haját majd  az arcát.

-  Olyan   gyönyörű vagy .  modta  halkan. 
A lány kinyitotta  a  szemét és halkan így válaszolt
- Köszönöm Angel !
A férfi  zavartan   nézett  rá  majd elmosolyodva így folytatta :
-  Mit kell  megköszönnöd   szép hölgy  ?
-  Azt hogy  mellettem  vagy és  vigyázol rám. 
Angel elmosolyodott a lány hirtelen  megcsókolta  őt. Miután ez megtörtént  hátrált.
-  Bocsáss meg . motyogta  maga elé meredve  lesütött szemmel 
Angel felemelte  az állát 
- Boldoggá tettél te gyönyörű angyali teremtés . 
A lány zavartan elnevette  magát.
-  Ne  túlozz! 
- Oh eszem ágában  sincs túlozni hiszen a lényed beragyogja  ezt  a  szobát.
 

Fényből a sötétségbe3. Maradj vagy meghalsz

3. rész 

Maradj   vagy meghalsz

Damien megvárta  míg  ismét elérkezik  az  este  óvatosan kilopózott  a kastélyból  és  átmászva  a  kerítésen   egy  hatalmas  ugrással  a  túl oldalon termett.  Még utoljára  vissza  nézett  nem  e  követi  valaki de mivel  senkit nem látott így  nyugodtan  távozott csak hogy a  számításba nem kalkulálta  bele hogy  az őrjáraton a párja  Ivo  a  soros .  Az utuk  azon  az  éjjelen  valóban keresztezték  egymást.   Körültekintően haladt előre  az ösvényen  útban  az ellenséges  terülte  felé . Ivo is  éppen arra  járt és  gondolataiba  elmerülve  neki ment az előtte éppen elhaladó Daminek. 

- Damie te mit keresel erre ?
- Ivo? kérdeztt vissza  meglepetten
Nehéz  volt megfelelő  hazugságot  találnia  erre. 
Zavartan körbe nézett  majd  felsóhajtott 
-  Gondoltam  jót  tesz  egy kis  levegő . mosolyodott el . - Mondd  te  vagy most  beosztva járörözésre ?
Társa  bolintott.
Egylépést  közelebb lépett  egyik kezét a   fának  támasztotta  a mássikkal felemelte Ivo állát és megcsokolta. 
- Hiányoztál  egész este kerestelek .  Súgta  a  fülébe  a  csók után.
-  Damie  nekem  mennem  kell , velem tartasz  vissza ?
-  oh Én még sétálok egy kicsit . 
- Rendben mosolyodott el Ivo  mikorzben azt gonodolta eza  vislekedés  túl gyanús  és követni  fogja egész  végig  a  fák mögül.  Érezte  társa  kutató  tekintetet magán hirtelen 
megtorpant majd lassan  megfordult szét tárva  a kezét  sóhajtott  egy nagyot.
- Tudom  túl  léptem   a birtok határát , tedd meg  amit ilyenkor  tenned kell.
Ivo arcán folyni  kezdtek  a könnyek miközben  felemelte a  fegyvert. 
Lőtt de a töltény nem sebezte  meg  Damient. Kerek szemekkel  meredt  rá .
- Fuss , menj  el innen  nem tudom megtenni . és térdre esett.  Damien  oda rohant hozzá 
átkarolta . 
- Köszönöm  Ivo.  Homlokon  csokolta  de mielött felkelhetett  volna  éles szúrást érzett a hasánál. Amikor elemelte a kezét róla vér folyt  le  a tenyeréről.

-Ivo te .....   hátra esett  a  földön .

Társa egy  darabig  nézte  őt majd felállt és  ott hagyta. 

- Hééé  ne hagy itt kérlek. könyörgött Damien

Lépéseket  hallott  maga  mögött . 
-  Veled meg  mi  történt ?  kérdezte  egy ismerős  hang
-  Zero ? kérdezett  vissza  halkan Damien
- Igen Én vagyok  Na  gyere haza  viszünk ! nyujtotta   a  kezét felé



  

Fényből a sötétségbe 1. rész A kezdetek

A kezdetek  

Takeshi  Hyuga  barna szemében fájdalom  tükröződött ahogy látta  eltemetni azt akit mindennél jobban szeretett . Egy fehér  rózsát szorított  a markában .  Felsóhajtott és  amint a  gyászoló  család is elhagyta   a sírt kilépett a  fa mögül  és megállt a lány képével szemben. 

- Tina . Annyira  fáj  hogy nem lehetsz  itt.  

Pár percig tiszteletet megadva némán állt  a friss  virágok között majd ő is  elhelyezte a  rózsát. 

Megtörölte a  könnyeit egy lány állt meg mellette fekete  hosszú haja meg -meg lebbent  a langyos szellőben de hirtelen eső felhőket látott és  beborult az égbolt 

Az ismeretlen lány Egy szempillantás alatt a fiú előtt  termett és  halkan a  fülébe súgta. 

- Te  vagy  Takeshi  Hyuga igaz ? 

 Megdermedt a  hang amit hallott a suttogás és a  túlvilági hang keveréke volt . 

A fiú  bólintott volna de mielőtt ezt  megtehette volna éles   fájdalmat érzett  a nyakán és a lába feladta a  szolgálatot térdre esett  miközben a  kezét a nyakához  szorította . Riadtan körbe tekintett  de  teljesen egyedül  volt a temetőbe. Össze szedve minden erejét  Elindult ahhoz  a  faházhoz  amit Tina és ő béreltek volna ki . 

3 hétig az adott helyen tartózkodott, osztálytársa aki egyben a   gyerekkori  barátja is  már képtelen volt falazni neki és  aggódott  a  barátjáért óra után azonnal Hyuga tartózkodási helyére sietett .  Az ajtó  zárva volt  

-  Takeshi ,  Takeshi  nyisd ki Kai  vagyok .   . 

Kai legnagyobb   döbbenetére   az erdőből kifele jövet vette  észre  barátját. Oda  sietett  hogy  támogathassa mert alig állt már  a  lábán. Besegítette az ágyba 

- Nézd  Takeshi-chan nagyon sajnálom  ami  történt  de Te is  tudod nem hagyhatod  abba  a  sulit . Mellesleg már az  összes  lehetséges hazudozást  végig vettem  . 

Hyuga mintha teljesen megfeledkezett  volna barátjáról halkan suttogni  kezdte szerelme nevét. 

-  Ne  ne ! ragadta  meg  a vállát és így  folytatta- Ezt  most hagyd  abba  ne kezd  újra !  Nem  bírom  látni már ! mondta keserves hangon Kai .

DE  a  lány  valóban a  kis  faházban  tartózkodott és  lépésről lépésre közeledett Takeshi felé .

A  fiú   arcán  a   döbbenet és  a  félelem érzései rajzolódtak ki.

- MI van  veled pajti ? kérdezte Kai aggódva . Amikor ránézett  barátja tekintetétől hátra  esett

-  Mi  az ördög  folyik itt ?nyelt egyet

Fényből a sötétségbe / 2.rész Sötét titok

Sötét titok

Leült az ágyra a férfi kezét  az ölében  tartotta. és meredten nézett maga elé.

- Hé !lökte  oldlaba

A férfi lassan  oldlara   fordította a tekintetét.

- Menj el! mondta  fáradtan

- Én  csak azt akartam megkérdezni hogy kerültem  ide.

- megcsusztál  rád találtam és ide hozta... de  a hangja  elhalt

- Hallasz? Mi  van veled? Hé!

- A lány.

- Tina?

Nic bolintott

-  szolok neki!

és kirohnat majd nem elcsúszott  az előtérben  zihálva    rontott be  a  lány  szobájába.

- Nic  hív.

A lány  kiugrott az ágybol  és  rohant ő is. belépett  letérdelt mellé.

- Itt vagyok uram! mondta   halkan

- Vér!érezte  kezd  sötétülni  minden elötte

- Már is!  és  nyujtott a csukloját  a   férfi belé  harapott  a láyn ordítani szeretett  volna  de  türte.

 valahogy  ezt a lányt  nem  vislete meg akármennyi vért is vesztett. mInt egy  minidg önpotlo  vérellátmány.

- ne hívjam ide Dr Adamaet? kérdezte a lány  miután Nic felült az ágyon.

- Nem  szükséges!Már jól  vagyok. nézett  a lányra  hálás szemmel.

- Rendben. szoljon ha  valami   problééma  lenne. és az ajtófelé indult.

- Várj! Mostantol  tegezödjünk   a  francba  a magázodással. mosolygott rá.

 -Oké Nic.  mondta  vidám  hangon és  vissza   mosolygott rá  és kisétált.

Damien  lépett be.

-          Üdv Tesó! oda feküdt  mellé

Nic  mérgesen nézett rá.

-     Aludj  a te  helyeden! és  lelökte az ágyról.

Damien  Neki  támaszkodott  az ágynak

-          Tudod  amúgy  ez a kis  csaj  egy  vadmacska  .

-          Oh akkor  pont neked  való. nevetett fel Nic

-          Hehehe  nagyon poénos  bátyó. Még egy ilyen beszólás  és neked  megyek. nézett az ágyról  fel  a testvérére aki  csak legyintett egyett

-          Ugyan  már mind ketten  tudjuk  hogy  ki maradna  alul . Csak a  nőknél   lenne esélyed.

-          -ÁÁÁ ÉN mos kinírlak ezért a.. de megzvarta  őket egy ismerős  hang

-          Oh  látom birkoztok! állt meg egy  csuklyás alak  neki  támaszkodott  az ajtó felfájámak  két  kézzel

-          Nagthmaier! nevetett  fel  Nic  öccse.

-          Fogd be!  mordult  fel  az ajtóban  lévő  alak és  látszólag  mérgesnek  tünt amikor  D-re  nézett.

-          Nic ebből a tekintetből  tudta hogy kettesben akar  beszélni vele.

-          Tesó  föznél nekem egy  kávét?

Damien  csak  bolintott és  felkelt  a  földről.  Az ajtóban álló alak  arrébb ált és besétált majd  leült  török ülésbe  az ágy elé.

-          Miben segíthetek Al?

-          Nem segítség kell  figyelmeztetni jöttelek.

Feljebb küzdötte magát az ágyon és érdeklödve  nézte  társát.

-          Hallgatlak testvérem! és kezét összefont a mellkasa előtt.

-          Damien ! felsóhajtott behunyta a  szemét aztán lassan  kinyitotta.

-          Hitszegő. halatszott a rideg  hang ami szinte  viszhangzott a szobában

-          Miből  gondolod ezt a  súlyos  vádat? emelte fel a hangját Nic

-          Az éjjel láttam az ellenségel beszélni. Épp arra sétáltam. elkell menünnk innen és  D-ét  hátra hagyni.

Nic  szemében szomorúság volt  de  a keze ökölbe  szorult ami haragot mutatott.

-          Tudtam eljön az idő. és fájdalmasan  felsóhajtott.

-          Azt hiszem  átált az Ő oldalukra. folytatta Nick szomorúan

-          Miért tette? Mi oka volt rá?

-          Zero miatt.

-          Zero? nézett rá  kikerekedett szemekkel

-          a testvére. Ő anno az ellenséget  választotta  és ezért  kitagadtuk. soha  egy percre se említettük ezt D-nek. Bár tudtam zero mindent   elmond majd neki ha  össze találkoznak és  ez  a  nap el is  jött.

-          Igazad  van  éjszaka  indulunk.  Damien  többé nem  tartozik   hozzánk. Kérlek  tudasd ezt a többi testvérünkel. Ő már meg van  tagadva. és elfordította a tekintetét.

-          Én most megyek Saya vár rám  az elö térbe.

-          Menj  csak.

Eközben Damien  belépett a  kávéval kihallgatta  a beszélgetést és így  szónélkül  betörtetett a szobába  átnyujtotta  a  kávét  megfordult és  távozott. Ahogy  kilépett Takeshibe botlott.

-          Á már megint te ! irritálsz! és meglökte

-          De én egy  szót se  szóltam hozzád. válaszolta megszeppenve

-          Kitérdekel gyámoltalan alak   idegesít a megjelenésed. Felforgatsz mindet. kiabált  az egész  folyosó víszhangzott töle.

Takeshi  döbbenten  nézett  utána  nem értette  mi a fene ütött  a másik tagba hiszen Ő egy  rossz  szót se  szolt hozzá.

-   Hagyd csak! hallotta meg a háta  mögött a hangot és egy  kezet érzett ami  megragadta a vállát.

-   Rossz  napja  van! Mostanában Peches. Mellesleg a sötét  titkára  fény derült..
 Hátra  fordult és egy  szőke hajú kék szemű magas  alakkal találta  szembe magát.

-          Szia Angel vagyok. mosolygott rá

Istenem  milyen találó név . valóban  hasonlított egy  angyalra már csak  a szárnyak  hiánypztak és a gloria a feje  fölül.Soha nem érzett vonzalom kerítette  hatalmába  ahogy meglátta és megérezte a  férfi közellétét. Arcán zavart kifejezéssel meredt a szemben  álló alakra.

-      Hahó itt vagy ? paskolta meg az arcát a szemben álló alak

-          I.. Igen. válaszolta el el akadó hangnembe

Angel  csak felnevetett és  átkarolta a  derekát.

-      Na gyere  rád  fér egy  kis  sör.

-          Sör? kérdeztem  döbbenten

-          Aha! A vendégem vagy.

-       Te annyira  vonzó  vagy. majdnem  kicsuszott a  száján de  aztán  így  folytatta

-          Te kedevs vagy.

-          Miért  bántott valaki itt? Általában ekkor szokták ezt mondani nekem. az új még nem ismert alakok.

-          Nem....  nem   válaszolta Takeshi  némi habozás után

-          Nem  voltál  túl meggyöző. Gondolom Damien köthetett beléd.

-          Igen  ő  volt.  bökte  ki végül

-          Nem  meglepő. Minden új tagot  utál. Különösen most hogy el kell hagynia a kastélyt.
- Elhagynia ? kérdezte  döbbenten
- Elkövetett egy  súlyos hibát amit nem tolerálunk  ebben a  közösségben .
Ahogy  hallgatta  a férfia  szavait Takeshi  sosem  gondolta  hogy egy   férfi  ílyen hatással lesz  rá de ez az alak.

-          De miért iylen ellenszenves ? kérdezte  kiváncsian

-         D  Megbecsült alak aki Folyton attól parázik ha  egy új alak megjelenik  akkor elveszi a helyét. Ez a rög eszméje. De ez már  hiú ábránd  a  számára. Lényegtelen.  Más hol kamatoztatja ezt  a modorát.

Egy  nagy  ajtó nyitodott ki. Külömböző kinézetű alakok ültek az asztalnál.

-          Hello Angy! kiálltották vidáman ahogy az ajtó irányába fordultak.

A  férfi   mosolygott a  többiekre  amikor  belépett de  arca  elkomorult amikor  egy erős szorítást érzett a  kezén.

-          Bocsáss meg egy  percre mondanom kell neki valamit . ezzel  félre  rántotta az alak a sarokba  sugott neki valamit amitől teljesen megmerevedett Angel. oda ment  és  az asztalra  támaszkodott  jól belátta a többieket.

-          Ma  új helyre  költözünk. Senki ismétlem senki  ne  álljon szóba Damiennel

-          Ő a párom! áltt fel egy  fekete  hajú barna  szemű  vámpír

-          Ivo kérlek!  felejtsd el és  bontsd fel a  kapcsolatotok ellenben  Téged is  hátra kell  hogy hagyjunk.

-          Mi van? nézett rá  mérgesen  a vámpír

-          Ivo a párod egy hitszegő

-          Ez egy aljas  rágalom! ordította

-          Sajnálom a parancs  az parancs. és lesütötte a szemét.

Takeshi   azon tünődött hogy került vámpírokhoz  akik között több mint  összetartó  erő  van .

Aztán eszébe jutott mit érzett Angel közelében. Mindenki felállt és  elhagyta  a termet  csak  Takeshi  és  a szőke  férfi maradt a terembe és az alak  aki  félre  húzta két  sört tett le  eléjük.

-          Áruló. összeszükült az alak  szeme  ahogy ezt  kimondta Angel oldalra fordította  a tekintetét. és  biccentett a  fejével

-          Tegnap láttad igaz? kérdezte lehangoltan

Az alak  bolintott.

-          Hihetetlen  hogy  Zero ilyen  hatással lett rá de hát testvérek.

-          Aggaszt   Ivo  viselkedése .Mondta az egyik vámpír

-          Na látod ez engem is. attól tartok nem hagyja  el a párját és akkor  két  jó  harcost is veszítünk. Válaszolta Angel.
 Egy  másik  illető  rontott be zaklatottan szinte őrjöngve.

-          Saya. kiabálta zihálva Al  Saya barátja .

Angel oda lépett hozzá megfogta  a két  vállát próbált belenézni  a  szemébe  ám Ő kerülte a szemkontaktust .

-           Mi történt  vele? rázta  meg a vállánál  fogva mert úgy állt ott mint aki  kövé dermedt.

-          Eltűnt. és  szomorúan  a földet bámulta

-          Mi az hogy eltűnt?   kérdezte idegesen.

-           Nem meg  mondtam  ha vele akarsz lenni  egy percre se  vedd le a szemed róla ha?

-          Nem tudom hol lehet. Végig  kutattam mindent  de  nyoma  veszett.

-          Az nem lehet  Ő nem mozdul ki innen sehova

Hirtelen sikolyt hallottak .

-          Húgi! kiáltotta Angel és  rohanni kezdett.

A hang a pincéből  jött. De mit keres a pincébe  gondolta magába Angel. csak  rohant  rohant a  hosszú lefelé vezető  lépcsőkön amikor  az utolsó lépcső  fokot is elhagyta  térdre esett saya a földön feküdt szeme  résnyire  nyitva teljesen  rongyos  ruhában.

Felordított.

-         TE   Állat! Hol vagy te szemét? üvöltötte. miközben felállt és oda sietett a  húgához.

-          Édes kincsem! térdelt le mellé. kikötözte és a karjaiba  vette majd olyan  gyorsasággal sietett fel mint  ahogy leért. a lány nyöszörgött a karjaiban a fájdalomtól.

-          Al hívd DR Adamet! most! kiáltotta  ahogy felért és  bevitte  húgát a szobájába. Párperc se telt el és az orvos már a szobában  volt  Angel  fel –alá  járkált.

-           kérlek hagyjanak magamra a beteggel.

-          Na azt már nem! kiáltott angel

-          Angy  kérlek! gyere. vonszolta  ki a szobából Al.

-          Fájdalmat okoz neki! és beakart  rontani a szobába

-          Hé csillapodj Ő csak jót akar! nyugi haver!

-          Megkeresem azt az illetőt és   darabokra  tépem aki bántotta. és kétségbe esetten  nézete az  ajtót. Órákig tartó  várakozás  következett. Anegl folyton beakart  jutni de  leszedték az ajtóról a  társai  és nyugtatgatták.  az orvos  gond terhelten lépett ki az ajtón.

-          Mi van? kiáltott rá dühösen

-          Ne rajta verd le a  dühöd! csitította Al és megragadta  a vállát hogy vissza tartsa.

-           Megsérült a  bordája  és sokkot is kapott . Nyugtatót   és fájdalom csillapítót kapott.

-          A szemét Felszabdalom! és  tekintetével akár ölni is tudott  volna. a  doki együtt érzően nézett a  férfira.

-          Hagytam  fájdalom csillapítót és nyugtatót az asztalon és egy papírt hogy  menyit kell szednie . ha bármi más  probléma  adódna hívjanak.

-          Most hagyjatok! és  kiszabadította  magát  Al karjai  közül  és elindult  Nic  szobája  felé. amikor  belépett épp egy  lánnyal  volt. mérgesen megfordult. a férfi arrébb lökte  a lányt ás utána  kiáltott.

-           Várj gyere be!

visszafordult és letérdelt az ágy elé tekintetét felemelte az uralkodójára.